Ősz óta először

ma eljutottam jazzelni. Még mindig nagyon jó, Jani pedig még mindig nagyon vicces. Büszke vagyok magamra, mert minden gyakorlatot meg tudtam csinálni, az állandó koreográfiát úgy megcsináltam, mintha nem maradt volna ki egy óra sem (erre mondják szerintem, hogy tudja a testem, mit kell tennie), bár ténykérdés, hogy jobban fájt, mint amikor nem hagytam ki hét hónapot. Majd holnapra nyilván megjön az izomláz is, durván. Viszont a mini koreográfiát sikerült kétszer is jól eltáncolni. A nyári szünetig még van hat alkalmam elmenni órára. Szeretném mind a hatot, jót tenne, jó lenne, szeretem.

(http://budapest.olx.hu/moderntanc-jazz-tanc-orak-a-belvarosban-iid-18690261)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai