Eleinte

nagyon örültem a műfordítók hétvégéjének, aztán megfáztam vagy mi, és a második napot masszív szenvedéssel töltöttem, amitől kicsit csökkent a lelkesedésem, aztán megint lelkes lettem, aztán hazajöttünk, és most már kifejezetten csalódott vagyok. A hely szép volt, az előadások többnyire jók voltak, a kaja nagyon jó volt, a vendéglátónk nagyon kedves volt, Livivel nagyon jól éreztem/-tük magamat/magunkat, a 25 perces túra a főpanziótól a miénkig minimum 30 perc volt minden esetben, mert iszonyú gagyi térképünk volt, ami nem nagyon nevezhező valósághűnek, így mindig eltévedtünk, de ez meg vicces volt (az első estét kivéve, amikor este fél 11-kor nulla közvilágítás mellett álltunk a falu szélén, és halvány lila fingunk nem volt, hol fordultunk rossz irányba, és hol vagyunk egyáltalán, mert persze utcanévtábla is nuku), és a szállásunkon lakik egy tündéri kiskutya, Bogi, aki szerintem szálkásszőrű tacskó, és nagyon-nagyon barátságos, pénteken este is jól megszeretgetett, de ma reggel különösen megható volt, hogy bejött a szobánkba, belefeküdt az ölembe, és vagy tíz percig vakartatott, ahogy Liza szokta, és az elején szó szerint sírt a boldogságtól, hogy szeretgetem. Szóval tök jó volt minden. Mégis csalódott vagyok. Azért, mert felfedeztem, hogy bizony egyesek elég beképzeltek arra, hogy műfordítók, ami nekem egyszerűen nem szimpatikus. Különösen egy olyan hétvégén, ahol csak műfordítók vannak. (Végül persze nem, mert volt vagy 10 érdeklődő meg 10 tanonc is a kb. 70 résztvevőből.) Szakmai féltékenységet nem "szpotoltam", de sznobságot meg önteltséget helyenként igen, és ez bánt. Ért már hasonló csalódás, mégpedig az egyetem elkezdésekor. A gimi vége felé már elég sokszor idegesítettek bizonyos osztálytársak meg évfolyamtársak, és azt gondoltam, ha majd egyetemre kerülök, ott normális emberek lesznek, akik majd normálisan viselkednek. Erre az első héten odajött hozzám az egyik csoporttársam, és megkérdezte, hogy tudtam-e, hogy XY (aki egy másik csoporttársam) buzi. Egy világ omlott össze bennem, hogy az egyetem is kisdedóvó olyan szempontból, hogy ott is megy az intrikálás meg az idiótas pletykálkodás alaptalanul. Aztán persze rájöttem, hogy az egyetemre a gimiből jönnek az emberek, és ha a gimisek ilyenek, ugyan milyenek lennének az egyetemisták, aztán túltettem magam a kérdésen. Biztos majd ezen is, csak kicsit még szomorú vagyok tőle. Aztán az is lelombozott, amikor egy netes hozzászólásomat láttam viszont az egyik előadó handoutján. Nem pontosan idézte, ebben 90%-ig vagyok biztos, bár nem kerestem még vissza, kivette a szövegkörnyezetből és a szituációból, nem vette figyelembe, hogy egy fórum kommentelői tudnak azért egymásról ezt-azt, így visszautalások előfordulhatnak, kiforgatta a mondanivalómat, és csatolt mellé olyan illusztrációt, amivel pont nem értettem egyet, és szerintem még le is írtam, hogy az a kivétel az én elgondolásom szerint. Persze az előadó nem tudhatta, hogy az egyik résztvevőt röhögteti ki 60 emberrel, én meg nyilván befogtam a számat, de ettől még nem esett jól. Már csak azért sem, mert szerintem nincs igaza abban, amit mond, én Klaudyval értek egyet, aki mondjuk nem az ujjából szopta, amit leírt, hanem elemzett vagy 10-12 műfordítói munkásságot, és az alapján levont valamilyen következtetést, ráadásul kihangsúlyozta azt is, hogy ez a véleménye, más gondolhatja máshogy. Én úgy gondolom, ahogy ő, és nem tetszik, hogy más meg kinyilatkoztat valami mást, aztán úgy tesz, mintha Klaudy is kinyilatkoztatna, ezáltal pedig én is. A legszebb pedig, hogy előadást tart egy fordítási "hibáról", bemutatja 5-6 műfordító szövegén, hogy ez milyen gáz, majd odateszi a saját fordítását mellé, burkoltan jelezve, hogy az a tuti, aztán amikor szólnak neki, hogy dehát ebben is ugyanaz a "hiba" van, akkor megpróbálja megmagyarázni, hogy az nem is az a "hiba", meg hogy az egy másik szituáció. Nem szimpatikus, na.

Mindent egybevetve jól éreztem magam, és valószínűleg jövőre is ellátogatok, amikor majd más előadók tartanak előadást más témákban, és valószínűleg meglátogatom majd a japános szemináriumot is, nagyon jó hangulatú lehetett.