Névnap

Tegnap névnapot ünnepeltünk ismét, ezúttal apuét. Reggel fél 10-re kivitt Tomi Lizával meg a tortával együtt, aztán elment dolgozni. Én délelőtt takarítottam meg terítettem, aztán jöttek Katáék, ebédeltünk, beszélgettünk, aztán segítettem az elpakolásban és a mosogatásban is. Tomi kb. 7-re ért oda, kapott ünnepi ebédet ő is, aztán negyed 10-re értünk haza. 10-kor beájultunk az ágyba. Ehhez képest én ma fél 11-kor keltem, miután olyan baromságokat álmodtam, hogy ébredés után még fél órát ültem leesett állal az ágy szélén. A délelőttöt részben kádban olvasgatással, részben házimunkával töltöttem, a délutánt az órámra való felkészüléssel, majd az órám megtartásával, most pedig itthon ülök, és rossz a kedvem, már megint stresszelek, bár még nem tudom pontosan, min. Lehet, hogy a holnap délutáni két órámon. Mindkettő eléggé necces. Meg azon, hogy gyakorlatilag nem keresek pénzt. Mondjuk a héten már jönnek a tanítványok, szóval kicsit javul a helyzet, de az igazi jó mégis az lenne, ha írna valamelyik kiadó, hogy azonnali hatállyal rám bízná egy-két könyv lefordítását. Sokkal jobb lenne a kedvem, ha délelőttönként fordíthatnék. Légyszi, légyszi!

Amúgy a Fairy Oak harmadik kötetéből elolvastam délelőtt az első száz oldalt (még mindig csak egy órát vesz igénybe ez a mennyiség, biztosan tizennégyes betűmérettel íródott a szöveg, bár ezt valójában nem tudom megállapítani), és megdöbbenve tapasztaltam, hogy ugyanaz a fordító-lektor páros ezúttal olvasható munkát adott ki a keze közül. Konkrétan az első száz oldalon négy magyartalan/hibás mondatot számoltam, míg az előző kötetben összesen ugyanennyi normálisat. Nem értem a dolgot, de örülök neki.

Közben rájöttem, hogy nemcsak a fordítás segítene a lelkemen, hanem az is, ha mozognék végre megint. De ahhoz pénz kell, és áprilistól még kevésbé szívesen költök majd bármire is, mivel lejár a diákigazolványom, és innentől kezdve nem havi 3700, hanem havi 9600 Ft-ért utazom. Mondtam már, hogy nagyon szeretem a BKV-t?

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk