Szilveszter - a túloldalról

December 30-án 23:45-kor befejeztem Baum télapós könyvét, így azt a félig-meddig karácsonyi történetet sikerült 2009 karácsonyi időszakában hagyni.

Tomival gyártottunk olyan salátát és olyan joghurttortát, amilyet Ibolya néni szokott minden évben. Csak kókusztekercset nem csináltunk, mert az legutóbb nem sikerült jól, és amúgy is arra tippeltünk, hogy lesz elég kaja anélkül is. Volt.

Összesen tizenegyen szilvesztereztünk. Nem is tudom, mikor volt nálunk utoljára hasonló tömeg szilveszterkor. Dömper is jött Katáékkal, és a két kutya ismerkedése nem indult jól: Liza őrjöngött, teljesen kiakadt. Később már csak morgott, de egész éjjel nem engedte oda magához Dömpit. Nem szereti a kutyákat. Ez valószínűleg nem 16 éves korában fog megváltozni, már így marad. A szőnyegét betettem anyuék ablaka alá, így a fél éjszakát anyu háta mögött fekve tölthette, így nem fért hozzá Dömpi. Dömpi azonban nagyon cseles, így aztán többször előadta a következő mutatványt: bemászott anyuék ágya alá, laposkúszásban végigmászott alatta, majd Liza mellett bújt elő. Azért egy idő után megunta ezt, és már nem zaklatta Lizát. Háromszor pisilt be; gondolom, izgatottá vált az idegen helytől meg az idegen, ellenséges kutyától. Liza mindenesetre fellélegzett, amikor Katáék hazamentek, és vitték magukkal Dömpit is.

Matyi nem szilveszterezett, hanem 10 körül elaludt, és nem is tudom, mikor kelt fel legközelebb. Bence viszont velünk köszöntötte az új évet, még koccintott is - gyerekpezsgővel. Pörgött, mint a búgócsiga, bár néha elfáradt egy kicsit. Olyankor kétszer felborult, aztán sírt egy kicsit, odabújt Katához, majd felpattant, és pörgött is tovább. Hajnali kettőkor dőlt ki végleg. Nem is vertünk rá túl sokat: mi, felnőttek, háromkor feküdtünk le aludni. Mi Tomival a földön aludtunk, fejünknél Liza a takaróján. Nagyon szereti ezt a takarót, jót hozott neki a Jézuska :) Persze kidőlés előtt azért ettünk egy csomót (még most sem vagyok egészen jól), valamint játszottunk: idén a Tabu és az Activity került sorra, utóbbi kétszer-háromszor is, de a Kérdezz! Felelek nem került le a polcról. Mire lekerült volna, már úgy néztünk ki, mint egy csapat részeg: mindenki dülöngélt jobbra-balra, próbált kilátni a lyukon, és nagyon furákat is mondott. Jobbnak láttuk akkor már aludni.

Soha nem keltem még olyan korán január 1-jén, mint ma. 9:45-kor már lencselevest ettünk, utána meg gnóm virslit. Aztán öntöttünk ólmot, én szurkoltam - tavaly már meséltem, miért is nem öntök ólmot. Aztán beszélgettünk. Sokat. Este 7-re értünk haza Tomival és Lizával. Megnéztük a Matildát, aztán a Forrest Gumpot, és lassan megyünk aludni. És nem tanultam egész nap. Majd meglátjuk, jól alakult-e ez így.