Nagy László

Balatonparton

Balatonparton
a nádi világban
megbújtam egyszer,
s csodaszépet láttam:
bóbitás nádon
nádiveréb-fészket,
sásbokor alján
kis vízicsibéket.
Vadruca moccant,
topogott a vízre,
barna liléit
vízi útra vitte:
Senki se látta,
csak magam csodáltam,
ott a víz partján
még sokáig álltam.
Játszott a nádas
Széllel és derűvel,
s hazaindultam
nádihegedűvel.

Margit néninél kellett megtanulni ezt a verset, és nagyon szerettem.

Kiműveltem magam Nagy László életrajzából, mert úgy éreztem, illene tudnom róla egy-két vers ismereténél többet. Ezen kívül a mai program 50%-át teljesítettem, mivel átismételtem az első amerikanisztikás tételt. Ez még éjfél előtt volt. Át kellett volna venni egy szakmódszertanit is, no de üsse kő, holnap majd hármat ismétlek. Ezen kívül megismertem az iskola dokumentumait, kivéve az SZMSZ-t meg a pedagógiai programot. Ugyan azok a legérdekesebbek az én szempontomból, de azok a leghosszabbak (50 oldal körül van darabja). Úgyhogy azokat szépen apránként, minden nap haladva egy kicsit, legkésőbb jövő hét végéig. A házirendtől gyomorgörcsöm lett, mint a gimiben, amikor a diákok kötelességei rész rám is vonatkozott. Ez vicces :)

Akkor most alszom egyet, aztán délre átmegyünk anyuékhoz.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai