Kusza

napom van.

Leadtam a képesítő vizsgára a jelentkezést a csekk fénymásolatával együtt, aztán hazafelé a buszról megláttam a bookline-t, és rájöttem, hogy vár ott engem egy könyv. Gondoltam, majd holnap bemegyek érte. Hazaértem, megebédeltem, a kutya is megebédelt, aztán éppen üldögéltem itt, és örültem, hogy már ezen a PPK-s izén is túlestem, amikor is rájöttem, hogy a PPK aulájában a fénymásológépben hagytam a csekket, mármint a bizonylatot. Ekkor kb. negyed órát gondolkoztam rajta, hogyan lehetne megoldani ezt a helyzetet anélkül, hogy vissza kéne mennem, felhívtam Tomit is, hogy mondja meg, a véletlenségből nálam lévő fénymásolat mire jó, mire mondta, hogy semmire. Mindjárt gondoltam. Végül összeszedtem magam, visszazötykölődtem egy régi villamoson, és szerencsémre a ruhatáros bácsinál volt a bizonylat. Vele még tíz percet beszélgettünk arról, hogy miket el nem hagynak az emberek, valamint hogy milyen szörnyű a világ. Főként ő beszélt. Szimpatikus bácsi volt. Hazafelé bementem a bookline-ba, ahol már most olyan sorok állnak az interneten rendelt könyvekért, hogy azonnal kitalálható, itt a karácsony. Ezek után még egy alapozót is vettem, mert elfogyott az itthoni. Ez a művelet legalább 20 percig tartott, mert nem bírtam eldönteni, hogy az én fejemre homok- vagy bézs színű kell. Ezt végül abszolút nem sikerült eldöntenem, de bézs színűt vettem, és reménykedem benne, hogy nem fog nagyon elütni a bőrszínemtől, mert az nagyon hülyén néz ki. Tökölés közben bevillant, hogy mostanában minden éjjel rájövök álmomban, hogy megint el kéne menni kozmetikushoz, és ezt akár vehetném utalásnak, és elmehetnék végre. Majd ha nem felejtem el, akkor felhívom Lillát.

Ma az is kiderült, hogy ez egy elég drága államvizsga lesz ahhoz képest, hogy nulla forintból is ki lehetne hozni. A mai könyv 1700 Ft volt, holnap ugyanennyiért még szerzek kettőt, aztán megint ugyanennyiért még egyet valamikor. Ez utóbbit egy olyan oldalról szerváltam, ahol az ember meghirdetheti a feleslegessé vált könyveit. Ha megkaparintom (Falus Iván: Didaktika), többet nem eresztem.

Fél 8-kor kell majd elindulni a salsára, ahova egyedül megyek, mert Tominak nem lenne ingyen, és pénzért nem érdekli a dolog. Közben meg kéne terveznem a holnapot. Kezdhetném reggel takarítással, ha már így belelendültem tegnap. Aztán meg kéne írni a képesítő vizsgára azt az egy szem tételt. Aztán össze kéne rakni egy portfóliót a tanításkísérőre, mert csütörtökön be kell adni. Ehhez marhára semmi kedvem, de sajnos muszáj lesz. Ja, persze azt a nyomorult handoutot is le kell adnom, amire még mindig nem érkezett reakció a konzulenstől, amitől közepesen vagyok ideges. 11-re be kell menni hozzá, hogy személyesen elmondhassa, leadhatom-e az emilben elküldött papírt, és ha azt mondja, hogy nem, akkor meg vagyok lőve, mert onnantól lesz még 4 órám a dolog feljavítására. Annyira örülök.

Most pedig várom, hogy hat óra legyen, és felhívhassam anyut.