Joanne Harris

Fél órát beszélt mindenféle érdekességről, és felolvasott két könyvéből, amiket különösen nagyon szeret. Az egyik az Urak és játékosok, a másik a Partvidékiek. Az előbbi azért olyan fontos neki, mert 15 évig tanított egy fiúiskolában Észak-Angliában, és részben az ottani élményeiből írta a könyvet, az utóbbi meg azért, mert egy szigetről szól, és számára különleges élményt jelent egy szigeten élni, úgyhogy megírta, nagyjából milyen is. Kiderült amúgy, hogy nagyon szereti a hidakat, mert egy kedves gyerekkori emléke fűződik hozzájuk (azt gondolta, a hidakon trollok élnek, és rendszeresen vitt nekik enni), ezért nagyon örült, amikor tegnap kocsival átvitték a Lánchídon, valamint nagyon szereti a lányát, egy csomót beszélt róla. Azt is mondta, hogy soha annyi energiát karácsonyi ajándékba még nem fektetett, mint amikor 6-7 éve a lánya a Harry Potter harmadik részét kérte kazettán, és kiderült, hogy az csak márciusban jelenik meg, és elment egy barátja stúdiójába, ahol összesen hatvanegynéhány óra alatt felmondta a kb. 500 oldalas könyvet. Azt is mondta, hogy szereti a gyermek- és ifjúsági könyveket, mint ahogy tapasztalata szerint Nagy-Britanniában mindenki. Szerinte ez azért van, mert a könyvek által az ember kicsit elszakadhat a mindennapi gondjaitól.

Az Ulpius vezetője készített vele interjút, és némelyik kérdése egészen idétlenre sikerült. A legérdekesebb az volt, amikor feltett egy kérdést, és ordított róla, hogy szerinte ez most szörnyen humoros, mire az írónő elintézte egy sima igennel vagy nemmel :D A lezárás is érdekes volt. Beszélt valamiről a nő, tisztára olyan érzésem volt, hogy most még ehhez kapcsolódóan kap egy-két kérdést, ehhez képest a reakció: "In this magical moment, I'd like to thank you." (Ebben a varázslatos pillanatban szeretném megköszönni, hogy eljött.)

Utána majdnem egy órát álltam sorba autogramért. Még az elején odajött Dr. James, aki Ronnal együtt szintén részt vett az előadáson. Megkérdezte, végigállom-e a sort autogramért, és mikor mondtam, hogy igen, akkor mosolygott, és megsimogatta a karomat, és ez tök jólesett, teljesen Dr. James-es volt, olyan őszinte, emberi. Én nagyon szeretem, de ezt eddig is lehetett tudni :) Szóval végigálltam a sort, míg Livi, Andi és Tomi beszélgetéssel ütötték el a csekély egy óra várakozást. Ezúton is köszönöm, hogy ilyen kitartóak voltatok :) A dedikálásnál elmondtam neki, hogy a Csokoládé volt az első unabridged angol könyvem, amire azt mondta, nagyon örül neki, hogy ennyien olvassuk eredetiben a könyveit, nem gondolta volna, és most még jobban szégyelli magát, hogy ő a köszönömöt sem tudja megtanulni magyarul, pedig már másodszor van itt. Nagyon kedves, közvetlen volt, dedikálta mind az öt könyvemet, és aztán mondta, hogy örül, hogy eljöttem, és reméli, a többi könyvét is élvezni fogom. Nyilván nem az én személyemre szabta ezt a búcsúzó formulát, és mindenkinek ezt mondta, de akkor is jólesett, mert ezt is nagyon kedvesnek tartottam.