Első nap a suliban

10-re sikerült beérni, nagyon büszke voltam magamra. Igazából már 9.50-kor ott voltam, és még előbb ott lehettem volna, ha nem vetemedem reggel a magassarkúm viselésére. Az ugyanis teljesen szétnyomta a fájós lábujjamat, amitől eléggé visszafogott tempóban haladtam a suli felé. Szóval 10-kor 51-ből 31-en bezsúfolódtunk egy 10 főre kialakított szemináriumi terembe. Gondoltam is, hogy a sok köhögő-tüsszögő ember között soha jobb alkalmat a H1N1 benyelésére... Később még vagy tízen befutottak, nagyon jó volt. Felosztottuk magunkat két csoportra, így csak kéthetente kell menni, halleluja. A követelmény az aktív részvétel (ami rám németes órán, pláne német irodalmon, sosem volt jellemző), egy discussion leading (pfuuuujjjjjj, mennyire nem örülök) és egy házidoga, ami bármiről szólhat, csak legyen 10 oldal. Hehe. Majd kifaggatom a bácsit, hogy pontosan mi is az a bármi. Ja, egyébként egy darab könyvet olvasunk egész félévben, és a könyv első blikkre nem lehet több 200 oldalnál. Szimpatikus ez a bácsi :)

 

Óra után találkoztam Rékával, aki tanácsot kért, és nem nagyon örült a tanácsomnak. Én megértem, de mindenki magából indul ki, így én is. Hajrá, Réka! :)

 

Ezek után összefutottam Andival, aki eljött velem alapanyagot venni a chilis babhoz, aztán megvárta, míg átveszek egy könyvet egy sráctól, aztán hazáig együtt villamosoztunk. Itthon megalkottam a kaját, jó sokat is ettem belőle, mert szerintem nagyon finom lett. Lehetett volna jobb is, a babnak túl sok volt a leve, de mindegy, ez van. Ezek után eldőltem, és aludtam hétig. Fájt a fogam, a torkom, a fejem, a szemem ki akart esni... Így csúsztam le a táncról. Anyuval beszélgetettem jó sokat, utána jött ez a dolog, hogy nem tudtam elérni Tomit, és halál kiakadtam, majd aztán megkerült, és már ránézésre lehúzta a kaját, hogy az milyen már. Ilyenkor mindig eldöntöm, hogy többet nem főzök, de most azt döntöttem el, hogy ha elfogy a chilis bab, muszakát főzök, kész-passz.