Page 279

A végére értem. Hirtelen csak egy utolsó bekezdés ugrott be, ami legalább annyira tetszik, mint a 279. oldalon található. (Az az egy pedig a Sam Small csodálatos életének utolsó bekezdése. Imádom.)

 

"There are some things, after all, that Sally Owens knows for certain: Always throw spilled salt over your left shoulder. Keep rosemary by your garden gate. Add pepper to your mashed potatoes. Plant roses and lavender, for luck. Fall in love whenever you can." :)

 

Holnap megnézem a filmet, azt is kijegyzetelem, aztán megírom az Óz-fejezetet végre, aztán a Practical Magic-fejezetet is, és hétfőn nekiugrom Alice Hoffman másik könyvének, ami a The Probable Future (magyarul katasztrófa volt, de mivel Alice Hoffman tud írni, angolul tetszeni fog, ezt már most látom). Aztán megírom belőle a fejezetet. Aztán elolvasom Updike The Witches of Eastwickjét, amit még valamikor 11-12 éve olvastam magyarul, és meglepő módon még most is nagyon sok és nagyon élénk emlékem van róla. Aztán megnézem a filmet, és megírom a fejezetet :) Aztán boszorkányos verset olvasok, aztán Arthur Miller drámát, és megírom a fejezetet. Aztán boszorkányos vígjátéksorozatokat és vígjátékokat nézek (Bewitched; Bell, Book and Candle; Sabrina, the Teenage Witch; Hocus Pocus; Charmed), mindegyikből megírom a fejezetet. Aztán képekkel díszítem a szakdolgozatomat. Sok képpel, hogy szép legyen, de nem azért, hogy sok legyen, mert bőven sok lesz ez képek nélkül is. Aztán kérdőívet írok, szétküldöm emilen, aztán összesítem nyár végén az eredményeket, megírom a fejezetet. Aztán megírom a konklúziót. De addigra már meglesz a németes szakdogám is. Aztán összerakom a tanárit is. Látom a fényt az alagút végén. Az élet szép.

 

 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk