Nagy nap volt a kedd

Megtartottam a kiselőadást, amiből nem értettem egy szót sem. Részben ezért, részben a téma feldolgozhatatlansága miatt a többiek sem értettek egy szót sem, viszont rohadtul tojtak is rá, mit mondok (nem hibáztatom őket egy percig se, gyilkos volt ez a szeminárium a minden hétre kijutó csodás kiselőadásokkal). A bácsi próbált néha keresztkérdéseket feltenni. A kérdések első felét általában nem hallottam, mert olyan halkan beszélt, a másik felükből viszont kiderült, hogy nem is érdemes visszakérdezni, mert a második felükbők rájöttem, hogy már a kérdést sem értem. Miután befejeztem a beszédet, kiegészítette még két-három mondattal a dolgot, mondván, ez valahogy kimaradt. Hát igen, nehéz kiemelni a lényeget egy szövegből, ha a szöveg egy szavát sem érted. Aztán még azt is mondta, hogy nem minden kérdésére tudtam válaszolni, és néhány dolgot félreértettem a cikkben. Gondoltam, ez egy eufemizmus lehet arra, hogy fingom nincs az egészről. Kezdtem izgulni, hogy a viszonylag gyászos zh-m mellé mindjárt kapok még egy karót a kiselőadásra, aztán nézhetek. De nem. Azt mondta, ez valóban nehéz szöveg volt, az egyik legnehezebb a félévben, és szépen megcsináltam belőle az előadást, ezért négyest ad. Ámultam és bámultam.

 

Leadtam a papírokat is, most várom, mi történik. Holnap jó lenne emilt kapni, az jót jelentene. Ha nem kapok emilt, akkor valószínűleg jól kétségbe esem.