Augusztus 4., hétfő
Reggel 8-kor Tominak sikerült kiimádkozni engem az ágyból. Mintegy 20 perc munka véres verejtéke volt benne. Miután ez a projekt megoldódott, kiderült, hogy nem, nem jó ötlet inni. Vizet sem. Kicsit aggódni kezdtem, nem fogok-e kiszáradni estére a laza 32-33 fokban. Elballagtunk az orvoshoz, akihez reggel 9-re időpontom volt. Üldögéltünk vígan másfél órát, mire kiderült, hogy sajna nem elég, ha időpontot kértem, húzzak sorszámot is, különben nem jutok be. Hát, sok kedvem már nem volt, Tominak mennie kellett dolgozni, úgyhogy hagytam a francba az egészet. Lett új időpontom szerdán 12.45-re. Két hátránya van. 1.: Nem fogok tudni elmenni a Vidámparkba, pedig Ákoska egész nap arról beszélt, mire üljek majd fel vele. Nagyon fog örülni a hírnek... 2.: Tomi nem tud eljönni velem, aminek meg én örülök nagyon. Odatalálok egyedül, nem félek a doktor nénitől, na de mégis... Ez olyan közös dolog, amit közösen lett volna jó csinálni. Hát, ez van. Majd akkor egyedül csinálom.
Voltunk libegőzni, felmentünk a János hegyi kilátóba, onnan kiláttunk, aztán a libegő mellett játszótereztünk, aztán leballagtunk a kisvasúthoz, hogy Ákoska lássa, tényleg gyerekek a kalauzok, aztán visszaballagtunk a libegőhöz, és hazajöttünk. Két részletben, mert én külön érkeztem, mert erősen késésben voltam ahhoz képest, hogy Anitát 5-re hívtam ide, és pontosan szokott érkezni. Most is így tett, de én meg szerencsére csak 4-5 percet késtem. Angol után Ákoskával társasoztunk kicsit, aztán felmásztam a játékra, aztán most itt vagyok, várom Tomit. Aki kicsit "árva manó" nélkülem :( (L)
Holnap elvileg Balaton a program. A vicc az, hogy két hete az egyetlen lehűlés, ami egy napos lesz, pont holnap esedékes, és ráadásul a leghidegebb a Balatonnál lesz. Ez mekkora poén :D Anyu azt mondta, ha tényleg rossz idő lesz reggel, nem megyünk sehova, itthon játszunk a gyerekkel. Őszintén szólva lenne hozzá kedvem. Lehetne nézni csomó-csomó mesét, pl. a vágyai közt van a Tom és Jerry meg a Hamupipőke. Ezeket én is nagyon szeret(t)em. Amúgy ettől az egész helyzettől, hogy itt van ez a kicsi, tisztára nosztalgikus hangulatba kerültem. Egyfolytában az jut eszembe, mikor Danival ketten voltunk anyuval egy hétig, és úgy mentünk mindenfelé. Mondjuk az sokkal megerőltetőbb volt számomra, mert Dani folyton nyúzott, Ákoska meg máshogy mutatja ki a szeretetét (pl. szeretné fogni a kezemet, velem szeretne társasozni, és az én ölembe szeretne ülni a buszon -- mennyivel humánusabb :D). Az is visszajött most, mikor még nekem mondott esti mesét anyu, és mellém feküdt az ágyba, míg elaludtam. Ákoska egyébként nagyon jó gyerek, szófogadó. Élénknek élénk, na de milyen legyen egy hatéves kisfiú, ha ráadásul még fiú is? Jahh, és nagyon ügyes. Olyan helyekre mászik fel, ahova én az ő méreteivel sosem mertem/mernék, ráadásul olyan ügyesen, hogy csak nézek.
Akkor most megyek, szerkesztek Picasa webalbumot, aztán lejegyzem ide a linket, hogy lehessen tunéziai képeket csodálni, később meg majd másmilyeneket is.
És jövő hétvégén (elvileg) elköltözünk. Hurrá!
"Now, why would you want to marry someone like me?" "So I can kiss you any time I want." (Sweet Home Albama)
Meg még egy dalszöveg. (És az elütő stílusért/méretért bocsi, asszem, ez már nem jön össze nekem...)
Carpenters: Yesterday Once More
Voltunk libegőzni, felmentünk a János hegyi kilátóba, onnan kiláttunk, aztán a libegő mellett játszótereztünk, aztán leballagtunk a kisvasúthoz, hogy Ákoska lássa, tényleg gyerekek a kalauzok, aztán visszaballagtunk a libegőhöz, és hazajöttünk. Két részletben, mert én külön érkeztem, mert erősen késésben voltam ahhoz képest, hogy Anitát 5-re hívtam ide, és pontosan szokott érkezni. Most is így tett, de én meg szerencsére csak 4-5 percet késtem. Angol után Ákoskával társasoztunk kicsit, aztán felmásztam a játékra, aztán most itt vagyok, várom Tomit. Aki kicsit "árva manó" nélkülem :( (L)
Holnap elvileg Balaton a program. A vicc az, hogy két hete az egyetlen lehűlés, ami egy napos lesz, pont holnap esedékes, és ráadásul a leghidegebb a Balatonnál lesz. Ez mekkora poén :D Anyu azt mondta, ha tényleg rossz idő lesz reggel, nem megyünk sehova, itthon játszunk a gyerekkel. Őszintén szólva lenne hozzá kedvem. Lehetne nézni csomó-csomó mesét, pl. a vágyai közt van a Tom és Jerry meg a Hamupipőke. Ezeket én is nagyon szeret(t)em. Amúgy ettől az egész helyzettől, hogy itt van ez a kicsi, tisztára nosztalgikus hangulatba kerültem. Egyfolytában az jut eszembe, mikor Danival ketten voltunk anyuval egy hétig, és úgy mentünk mindenfelé. Mondjuk az sokkal megerőltetőbb volt számomra, mert Dani folyton nyúzott, Ákoska meg máshogy mutatja ki a szeretetét (pl. szeretné fogni a kezemet, velem szeretne társasozni, és az én ölembe szeretne ülni a buszon -- mennyivel humánusabb :D). Az is visszajött most, mikor még nekem mondott esti mesét anyu, és mellém feküdt az ágyba, míg elaludtam. Ákoska egyébként nagyon jó gyerek, szófogadó. Élénknek élénk, na de milyen legyen egy hatéves kisfiú, ha ráadásul még fiú is? Jahh, és nagyon ügyes. Olyan helyekre mászik fel, ahova én az ő méreteivel sosem mertem/mernék, ráadásul olyan ügyesen, hogy csak nézek.
Akkor most megyek, szerkesztek Picasa webalbumot, aztán lejegyzem ide a linket, hogy lehessen tunéziai képeket csodálni, később meg majd másmilyeneket is.
És jövő hétvégén (elvileg) elköltözünk. Hurrá!
"Now, why would you want to marry someone like me?" "So I can kiss you any time I want." (Sweet Home Albama)
Meg még egy dalszöveg. (És az elütő stílusért/méretért bocsi, asszem, ez már nem jön össze nekem...)
Carpenters: Yesterday Once More
When I was young
I'd listen to the radio
Waitin' for my favorite songs
When they played I'd sing along
It made me smile.
Those were such happy times
And not so long ago
How I wondered where they'd gone
But they're back again
Just like a long lost friend
All the songs I loved so well.
Every Sha-la-la-la
Every Wo-o-wo-o
Still shines
Every shing-a-ling-a-ling
That they're startin' to sing's
So fine.
When they get to the part
Where he's breakin' her heart
It can really make me cry
Just like before
It's yesterday once more.
Lookin' back on how it was
In years gone by
And the good times that I had
Makes today seem rather sad
So much has changed.
It was songs of love that
I would sing to then
And I'd memorize each word
Those old melodies
Still sound so good to me
As they melt the years away.
Every Sha-la-la-la
Every Wo-o-wo-o
Still shines
Every shing-a-ling-a-ling
That they're startin' to sing's
So fine.
All my best memories
Come back clearly to me
Some can even make me cry.
Just like before
It's yesterday once more.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése