Zsufi van

Nem kicsit. Tegnap későig hastánc, ma későig (nagyon-nagyon, már felháborítóan későig) hastánc, holnap délelőtt angol, 2-től hastánc este 7-ig. Jajj. Utána vasárnap délelőttöm vagy van, vagy nincs, 2-kor angol, utána megyünk babázni. Szóval összesen a vasárnap délelőttöm lesz (elvileg az legalább lesz) olvasni. Kell olvasni szociológiára úgy 130 oldalt, Jameshez mondjuk 30-40 körül (még nem nyomtattam ki, nem is néztem meg, úgyhogy passz), Benczeshez egy 10 perces házim van, de az is házi, plusz megint kaptam munkát a kiadótól (hurrááá!!!! :) ), és azt is szeretném minél előbb elkezdeni. Ezen kívül már "csak" a könyv maradék 13-14 oldala, plusz a keddi prózafordításra a 20 oldal fordítás véglegesítése. A nyelviskoláról még mindig sehol semmi. Jajjmá. A holnapi verseny után meg az lesz, hogy március 10-től új hastánctanár. Remélem, beférek az órájára. Jobb helyen van, mint a mostani, ez már tuti (Corvin köz, mindenhez nagyon közel, még hozzánk is), azt meg csak remélni merem, hogy a 17:00-kor kezdődő óra 17:00-kor kezdődik. Én értem, hogy én vagyok a hisztis, mert a többiek tök simán túlteszik magukat rajta, de engem rettenetesen feldühít, amikor a 18:30-kor kezdődő órám 19:00-kor kezdődik, vagy a 18:00-kor kezdődő 18:50-kor. Ettől teljesen felmegy a pumpa. Meg az egyéb apróságok még mellé... Pl. ma este 9-kor mondja a tanár, hogy táncoljuk el a koreót tükörnek háttal, mivel a színpadon sem lesz tükör, és attól még mennie kell a dolognak. Mondja, hogy egyszer eltáncoljuk így, aztán slussz-passz, mehetünk dolgunkra. Eltáncoljuk. Mindenki összehajtogatja a fátylat, indulna öltözni, erre a tanár: "Most még egyszer! Nem láttam, mert közben beszélgettem." Na az ilyentől is eldobom az agyam... Még egyszer eltáncoltuk, aztán mondta, hogy még egyszer. De én annál már nem voltam ott. Úgy éreztem, hogy nekem elegem van. Ráadásul onnan még egy óra hazáig. Tudom, ezért kell bulizni járni, de én nem vagyok ahhoz szokva, hogy töksötétben tízkor meg negyed tizenegykor az utcán császkáljak. És nem is szeretnék hozzászokni. Úgy futottam haza, mint a nyúl. Amúgy pedig nem egy olcsó fellépés most ez nekem... Nem mondanék összeget, bár pontosan kiszámoltam, de az tuti, hogy a félretett pénzemet nem erre szeretném elkölteni. Inkább akkor lakásfelújításra. Annak több értelmét látom. A hastánc szép és jó, nagyon szeretem is, de ennyit nekem nem ér. Most pedig megyek, mert mindjárt kelhetek :S

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai