Ajjmár

Bizony. Van jó meg nem olyan jó vegyesen.

A bal lábam nagyujjának körme 21 év együttműködés után megvált tőlem.
Már állatira vártam ezt a pillanatot úgy két és fél hónapja. Végre.

Voltam tanítani az új helyen. Két fős csoportom van, akik nincsenek
olyan szinten, mint amilyenre besorolták őket. Ez probléma. Több
szempontból is. Asszem, ezért halogatom ilyen hülye módon ezt a
szerződéses aláírós dolgot. Oda ma sem jutottam el. Diákot sem
érvényesítettem. Milyen gáz már...

Esszét kéne írni. Jamesnek. A McDonald's nevű csodáról. Mert ezt
választottam. Találtam néhány jó kis botrányt, dehát... Lassan mondjuk
kezd összeállni, milyen szisztéma szerint haladok majd a témával, mi mi
után jön, mihez milyen forrást használok, mit milyen szempontból
vizsgálok. De attól még gyomorgörcsöm van. Egyrészt azért, mert 10
oldalt kéne írni. Másrészt azért, mert nemtom, mikor írjam... Holnap
takarítás meg Brigi meg takarítás. Ilyen sorrendben. Szombaton névnapot
ünneplünk. Főzés esetleg. Vasárnap meg hétfőn húsvét. Abban mondjuk
nagyon bízom, hogy szombat délután meglesz az összes díszítés meg
sütés-főzés, és akkor vasárnap meg hétfőn összerakhatom az esszét.
Kedden meg angol. Egy kicsit. Reggel. És valszeg utána megyek diákot
érvényesíteni és szerződést aláírni. Már ha lehet. Előbbit tutira
lehet, utóbbit nem... Jajjmár. Komolyan...

A könyv újraolvasásával és átdolgozásával a 22. fejezetnél járok. Tehát
még van 8 fejezet, egy utószó meg egy negyven oldalas utóirat. Ez
utóbbi elég nagy gáz lesz. Dugig van vallási kifejezésekkel,
elnevezésekkel, rangokkal, megszólításokkal... Na ilyenkor kicsit
sajnálom, hogy abszolút nem vagyok vallásos. De aztán konstruktívan
kezdem szemlélni a problémát és eldöntöm, hogy keresek egy pap bácsit,
akit megkérek, hogy olvassa el nekem, jó-e, amit írtam. Illetve
találtam amerikai magyar baptista szövetséget. Na nekik fogok írni...
Kigyűjtöm, mi okoz gondot, és kedves levelet írok, hogy nem mondanák-e
meg, ezeket a dolgokat magyarul hogy kell hívni.

Utánanéztem a vesszőszabálynak. Végig is olvastam. Kedvenc mondatom: "Ilyenkor az írásjelhasználat ingadozhat." Kösz.

Ismét kapcsolatba kerültem. Valakivel. Nem én kezdtem, ez mentségemre
szolgál. Mindenesetre azért furi. Nem értem az indítékot. Szerencsére
már megtanultam, hogy azt nem kell keresni. Illetve hogy az mindig
ugyanaz, de nem szabad magamra venni. Így lehet elkerülni a bajt. Meg
még ezer másféle módon, amit itt nem részleteznék :)

Tomit hívtam egy húsz perce, mert kezdtem aggódni. Ha 11-ig melózik,
fél 12-re otthon van. Éjfélkor még semmi életjel - hát az gyanús.
Visszahívott. Még mindig dolgozik. Még most is, amikor majdnem fél 1
van. Állati jó. Komolyan. Én meg majd leesem a székről az álmosságtól
(ő meg nyilván majd összecsuklik a kimerültségtől). Megint könnyű lesz
korán kelni...