Spring 2008
Elkezdődött a félév. Már tegnap. Eddig úgy néz ki, tök jó órarendet csináltam tök jó órákkal. Van német művtörim (ez mondjuk nem a top, mert a művtöritől mindig iszonyú hülyének érzem magam), van Amerikába magyar bevándorlásom, esszéírást megtanulósom, kritika gondolkodásosom, játéktörténetem (jessz). A többiről még nincs hír. De ezek jók. Ja de. Van még szakmódszertanom. Az olyan szakmódszertanos. Nem rossz, de azért nincs a top3-ban.
Szombaton egész nap a Lurdyban voltam és tanultam, hogyan kell szócikket írni. A nap végén ebből írtam egy tesztet. Na pont szombat óta nincs hír a tesztről. Ez nem baj, mert még csak kedd van, és alapvetően nem volt elvárás, hogy három nap alatt kiértékeljék és megmondják, kellek-e. Csak azt merem remélni, szólnak akkor is, ha nem kellek. Mindenesetre a próbaszócikkem értékelése nem jött meg, ami kicsit jobban zavar. De ettől persze még teljes az életem :) Csak mondom.
A nyelviskoláról semmi hír. Legutóbb február 2-án kaptam emilt, hogy február 4-én megkapom az órarendem meg a csoportjaimat meg minden. Most 12-e van. Természetesen ez sem baj, csak mondjuk nem ártana tudni, hogy bizonyos órákat felvehetek vagy sem. Mert ha lesz nyelviskola, nem tudok járni rájuk, és szemináriumok. És már csak péntekig lehet jelentkezni. Úgyhogy valami infó most már jöhetne. Ezen a fronton amúgy erőszakos vagyok, és hetente vagy kéthetente küldök emilt, hogy akkor mi a helyzet. Mindig azt a választ kapom, hogy most már holnap/jövő héten minden tuti lesz. Ez november közepe óta történik. Ami nem baj, mert pl. éhen halni addig sem fogok, csak mondom. Tulajdonképpen a bizonytalansággal van a gondom, mert azt nem szeretem. Én a magam részéről inkább azt szeretem hallani, hogy nem kellek, mint hogy ne halljak semmit.
A könyv fordításával tök jól állok. Még úgy is, hogy ma mégsem volt erőm haladni. Pedig csak négy oldalt terveztem. Mindenesetre 286 oldalból most a 193. oldalon járok, és a könyv két hete van nálam. Ebből négy nap volt az olvasás. Persze ez a mostani dolog csak amolyan first draft, de akkor is csodás hatása lesz rám lélektanilag annak az eseménynek, amikor a könyv végére érek. Akkor már csak az lesz, hogy napi 1-2 fejezetet szépen véglegesítek. Mert ugyan szerintem egészen jó ez már most is, azért vannak benne olyan mondatok, amik elsőre és másodikra is elég gáznak tűnnek. Magyarul. Úgyhogy majd még formálni kell őket :) Aztán editing by family members, aztán jelentkezem, hogy hahó, készen vagyok :) Ez azért is lesz csodajó, mert terv szerint legkésőbb április 30-án bekövetkezik, nekem pedig július 31-ig kell teljesítenem. Mert az egyetemen is kell alkotnom. Nem én jártam ki, ennél a kiadónál ilyen kedvesek. De szeretném nekik is meg magamnak is megmutatni, hogy meg tudom oldani a dolgot 3 hónap alatt is még akkor is, ha közben Dr. Jamesnek gyártok esszéket. Meg persze még a millió egyéb esszé és feladat....
Itt jön az indok, amiért nem haladtam ma a fordítással :) Egy másik munkával függ össze :P Ahol is a feladatom 300 oldalnyi regényt angolul elolvasni, majd értékelni, hogy milyen a sztori és hogy egy magyar olvasónak tetszene-e. Én magyar olvasó vagyok, és szerintem tök jó :) Bizonyos aspektusaiban nagyon amerikai, de azért ehhez a mértékhez szerintem még hozzá vagyunk szokva. Kedvencem amúgy, amikor az összes szereplő bort vagy whiskyt iszik, ha szomjas. Én nem tudom, ki hogy van vele, de én vizet, teát vagy kakaót iszom ilyenkor. Mondjuk nem is vagyok amerikai :D Na szóval :) 10 napom van eme feladat teljesítésére. Mármint arra, hogy elolvassam a könyvet és megírjam az értékelést. Ebből az következik, hogy napi 30 oldalt kell legyűrni. Szombaton, ami az első napom volt, 73-ig jutottam. Vasárnap nem olvastam, mert nem volt mikor. Hétfőn eljutottam a 117. oldalig. Ma pedig, kedden, a 4. napon, a 190. oldalon hagytam abba az olvasást. Szóval van két és fél nap előnyöm a tervhez képest :) Remélem, mondjuk pénteken el tudom küldeni az értékelést, mert azt ígértem, vasárnapra vagy hétfőre lesz meg. Ez van. Én Dr. Jamesnek is 2-3-5 nappal előbb szeretem beküldeni az esszéket :D Mindenesetre a fordításban az akadályozott meg, hogy a tegnapi olvasás hajnali fél egyig tartott, a szöszmötölés alvás előtt 1-ig, az elalvás meg talán 2-ig is, és ezek után 6:15-kor keltem. Szóval annyira nem vagyok friss, nem nagyon tudnék fordításra koncentrálni. De mivel holnap már 3-kor itthon leszek (és ha Stan aranyos, akár már 2-kor), ezért igazi durvulás fog következni olvasás és fordítás frontján is :D
A hastáncon ma nagyon kiakadtam. 18:00-ra kellett menni Khalegy koreót gyakorolni fél 7-ig, vagyis az óra kezdetéig. Én 17:50-kor érkeztem meg, mert megbeszéltem magammal, hogy a "mindenhonnan elkésem" üzemmódból visszaállok "mindenhova 10 perccel korábban érkezem" üzemmódba. Mikor 17:57-kor egy lélek sem volt még a közelben sem, már sejtettem, hogy itt bizony nem lesz semmiféle Khalegy. Nem is lett. 6-kor befutott még egy versenyző, aztán 18:10-kor még egy, aztán fél 7-ig egyre több. 18:32-kor megérkezett a tanár is, és viccelődve adta tudtunkra, hogy tök elfelejtette, sőt szerinte nem is volt szó ilyesmiről. Én 40 perc lépcsőházban fagyoskodás után annyira nem tudtam őszintén mosolyogni rá. Annyira paprikás hangulatba kerültem valójában, hogy az jutott eszembe, elkezdek tánciskolát kajtatni a neten. Mondjuk nem egyedül ez az oka, bár tagadhatatlanul kellemetlen élmény, ha az ember tanára szinte minden megbeszélt időponthoz képest 10-20-30 percet késik. A másik ok az, hogy ez a fél 7-től 3/4 8-ig tartó időpont (ami egyébként a gyakorlatban 3/4 7-től vagy 7-től 8-ig tart) nekem kicsit kései. Vagy leginkább nagyon kései. Egyrészt órák után az életemet elunom, mire elindulhatok végre a tánciskolába. Másrészt mire hazaérek, fél 9, ez is csak akkor, ha Tomi értem jön. Mindig értem jött eddig még, de azért erre nem lehet építeni. Se nem tisztességes, se nem kellemes. Úgyhogy olyat kéne keresni, ahol mondjuk fél 6-tól vagy 6-tól kezdődnek a középhaladó órák. És mondjuk nincs kint a fenében a Mammutnál. Szóval azt hiszem, ráállok erre a projektre. Közben pedig szorgosan szeretnék falat mászni, itthon pilatesezni, valamint a márciusi verseny után az erzsébeti pályán bőszen korizni. Előtte azért nem, mert eddig ugyan nem estem el egyszer sem, de ha ez mégis bekövetkezik, és esetleg bajom esik, pl. törött lábbal nagyon nehéz táncolni.
Végül pedig egy gondolat, ami nekem nagyon tetszik, és amit ajánlok minden problémákon görcsölgető, előre nem haladó ismerősömnek (persze elég gyakran én is ide tartozom): "What would you do if you weren't afraid?"
Szombaton egész nap a Lurdyban voltam és tanultam, hogyan kell szócikket írni. A nap végén ebből írtam egy tesztet. Na pont szombat óta nincs hír a tesztről. Ez nem baj, mert még csak kedd van, és alapvetően nem volt elvárás, hogy három nap alatt kiértékeljék és megmondják, kellek-e. Csak azt merem remélni, szólnak akkor is, ha nem kellek. Mindenesetre a próbaszócikkem értékelése nem jött meg, ami kicsit jobban zavar. De ettől persze még teljes az életem :) Csak mondom.
A nyelviskoláról semmi hír. Legutóbb február 2-án kaptam emilt, hogy február 4-én megkapom az órarendem meg a csoportjaimat meg minden. Most 12-e van. Természetesen ez sem baj, csak mondjuk nem ártana tudni, hogy bizonyos órákat felvehetek vagy sem. Mert ha lesz nyelviskola, nem tudok járni rájuk, és szemináriumok. És már csak péntekig lehet jelentkezni. Úgyhogy valami infó most már jöhetne. Ezen a fronton amúgy erőszakos vagyok, és hetente vagy kéthetente küldök emilt, hogy akkor mi a helyzet. Mindig azt a választ kapom, hogy most már holnap/jövő héten minden tuti lesz. Ez november közepe óta történik. Ami nem baj, mert pl. éhen halni addig sem fogok, csak mondom. Tulajdonképpen a bizonytalansággal van a gondom, mert azt nem szeretem. Én a magam részéről inkább azt szeretem hallani, hogy nem kellek, mint hogy ne halljak semmit.
A könyv fordításával tök jól állok. Még úgy is, hogy ma mégsem volt erőm haladni. Pedig csak négy oldalt terveztem. Mindenesetre 286 oldalból most a 193. oldalon járok, és a könyv két hete van nálam. Ebből négy nap volt az olvasás. Persze ez a mostani dolog csak amolyan first draft, de akkor is csodás hatása lesz rám lélektanilag annak az eseménynek, amikor a könyv végére érek. Akkor már csak az lesz, hogy napi 1-2 fejezetet szépen véglegesítek. Mert ugyan szerintem egészen jó ez már most is, azért vannak benne olyan mondatok, amik elsőre és másodikra is elég gáznak tűnnek. Magyarul. Úgyhogy majd még formálni kell őket :) Aztán editing by family members, aztán jelentkezem, hogy hahó, készen vagyok :) Ez azért is lesz csodajó, mert terv szerint legkésőbb április 30-án bekövetkezik, nekem pedig július 31-ig kell teljesítenem. Mert az egyetemen is kell alkotnom. Nem én jártam ki, ennél a kiadónál ilyen kedvesek. De szeretném nekik is meg magamnak is megmutatni, hogy meg tudom oldani a dolgot 3 hónap alatt is még akkor is, ha közben Dr. Jamesnek gyártok esszéket. Meg persze még a millió egyéb esszé és feladat....
Itt jön az indok, amiért nem haladtam ma a fordítással :) Egy másik munkával függ össze :P Ahol is a feladatom 300 oldalnyi regényt angolul elolvasni, majd értékelni, hogy milyen a sztori és hogy egy magyar olvasónak tetszene-e. Én magyar olvasó vagyok, és szerintem tök jó :) Bizonyos aspektusaiban nagyon amerikai, de azért ehhez a mértékhez szerintem még hozzá vagyunk szokva. Kedvencem amúgy, amikor az összes szereplő bort vagy whiskyt iszik, ha szomjas. Én nem tudom, ki hogy van vele, de én vizet, teát vagy kakaót iszom ilyenkor. Mondjuk nem is vagyok amerikai :D Na szóval :) 10 napom van eme feladat teljesítésére. Mármint arra, hogy elolvassam a könyvet és megírjam az értékelést. Ebből az következik, hogy napi 30 oldalt kell legyűrni. Szombaton, ami az első napom volt, 73-ig jutottam. Vasárnap nem olvastam, mert nem volt mikor. Hétfőn eljutottam a 117. oldalig. Ma pedig, kedden, a 4. napon, a 190. oldalon hagytam abba az olvasást. Szóval van két és fél nap előnyöm a tervhez képest :) Remélem, mondjuk pénteken el tudom küldeni az értékelést, mert azt ígértem, vasárnapra vagy hétfőre lesz meg. Ez van. Én Dr. Jamesnek is 2-3-5 nappal előbb szeretem beküldeni az esszéket :D Mindenesetre a fordításban az akadályozott meg, hogy a tegnapi olvasás hajnali fél egyig tartott, a szöszmötölés alvás előtt 1-ig, az elalvás meg talán 2-ig is, és ezek után 6:15-kor keltem. Szóval annyira nem vagyok friss, nem nagyon tudnék fordításra koncentrálni. De mivel holnap már 3-kor itthon leszek (és ha Stan aranyos, akár már 2-kor), ezért igazi durvulás fog következni olvasás és fordítás frontján is :D
A hastáncon ma nagyon kiakadtam. 18:00-ra kellett menni Khalegy koreót gyakorolni fél 7-ig, vagyis az óra kezdetéig. Én 17:50-kor érkeztem meg, mert megbeszéltem magammal, hogy a "mindenhonnan elkésem" üzemmódból visszaállok "mindenhova 10 perccel korábban érkezem" üzemmódba. Mikor 17:57-kor egy lélek sem volt még a közelben sem, már sejtettem, hogy itt bizony nem lesz semmiféle Khalegy. Nem is lett. 6-kor befutott még egy versenyző, aztán 18:10-kor még egy, aztán fél 7-ig egyre több. 18:32-kor megérkezett a tanár is, és viccelődve adta tudtunkra, hogy tök elfelejtette, sőt szerinte nem is volt szó ilyesmiről. Én 40 perc lépcsőházban fagyoskodás után annyira nem tudtam őszintén mosolyogni rá. Annyira paprikás hangulatba kerültem valójában, hogy az jutott eszembe, elkezdek tánciskolát kajtatni a neten. Mondjuk nem egyedül ez az oka, bár tagadhatatlanul kellemetlen élmény, ha az ember tanára szinte minden megbeszélt időponthoz képest 10-20-30 percet késik. A másik ok az, hogy ez a fél 7-től 3/4 8-ig tartó időpont (ami egyébként a gyakorlatban 3/4 7-től vagy 7-től 8-ig tart) nekem kicsit kései. Vagy leginkább nagyon kései. Egyrészt órák után az életemet elunom, mire elindulhatok végre a tánciskolába. Másrészt mire hazaérek, fél 9, ez is csak akkor, ha Tomi értem jön. Mindig értem jött eddig még, de azért erre nem lehet építeni. Se nem tisztességes, se nem kellemes. Úgyhogy olyat kéne keresni, ahol mondjuk fél 6-tól vagy 6-tól kezdődnek a középhaladó órák. És mondjuk nincs kint a fenében a Mammutnál. Szóval azt hiszem, ráállok erre a projektre. Közben pedig szorgosan szeretnék falat mászni, itthon pilatesezni, valamint a márciusi verseny után az erzsébeti pályán bőszen korizni. Előtte azért nem, mert eddig ugyan nem estem el egyszer sem, de ha ez mégis bekövetkezik, és esetleg bajom esik, pl. törött lábbal nagyon nehéz táncolni.
Végül pedig egy gondolat, ami nekem nagyon tetszik, és amit ajánlok minden problémákon görcsölgető, előre nem haladó ismerősömnek (persze elég gyakran én is ide tartozom): "What would you do if you weren't afraid?"
Megjegyzések
Megjegyzés küldése