Fantáziadús: január 10. Miért kell ennek mindig címet adni?
Végre mögöttem van a szintaxis vizsga. Ami jó. Kettes lett. Ami nem jó. Sosem gondoltam volna, hogy Péteri is tud csúnyát kérdezni. Pedig tud. Bebizonyította. Na nem mintha őt hibáztatnám, vagy utálnám, vagy hasonló. Péteri aranyos bácsi. Kifejezetten szeretem. Biztos meg lehetett ezt tanulni, volt, akinek sikerült. Csak attól érzem picit rosszul magam, hogy azt hittem, nekem is sikerült. Ergó úgy mentem el vizsgázni, hogy azt hittem, négyesre-ötösre tudom az anyagot. Ehhez képest azért nagyon ledöbbentem, mikor végigolvastam a kérdéseket :O:O Főleg a végén, a tesztes résznél. Bahhh. De mindegy, megvan, ez a lényeg. Holnap bemegyek az indexemért, és akkor végre ez is lezárul teljesen. De sebaj, jön helyette más. Irodalom 2. Felvilágosodás, Goethe, Schiller. Többnyire. 46 tételben. Halál jó. Azt az infót kaptam ma Blankától, hogy ők a Dürerben vizsgáztak. Nem szeretném. De most komolyan. Miért jó ez? Miért? Egy kávéházban vizsgáztatni.... Tudom én, hogy ez kúúúúúl meg jópofa meg hangulatos meg egyetemista... De nekem nem tetszik és punktum. Nem nagyon hiányzik, hogy kb. 60 ember sétáljon el mellettem, amíg ott ülök és igyekszem valami normális jegyet szerezni. Jajj. Majd szurkoltok, ugye?
Ma arra figyeltem fel, hogy meghibbantam. Nem, pontosítok. Erre már korábban felfigyeltem, de csak ma jöttem rá, hogy tényleg ez a helyzet. Tegnap mondjuk sokat segített a mozi a lányokkal, mire kijöttünk, egészen normálisnak éreztem magam. De ma megint előjött. Egyrészt alig tudok beszélni. Komolyan nehézségeket okoz. Egyrészt kigondolni, hogy mit akarok mondani, másrészt kimondani. Aztán ott van az is, hogy nagyon furcsákat álmodom, amik még groteszkebbnek meg ijesztőbbnek tűnnek, mikor rájövök, hogy közvetlenül ébredés után azt hittem róluk, ez mind a valóság. Korcsolyázni szeretnék, és nem jön velem senki. Tomi fog valószínűleg, de nem akarja, nincs hozzá kedve, nem lelkes. Nincs valaki lelkes, aki eljönne velem? Akinek ez a vágya, hogy eljöjjön velem? Akkor Tomit megkímélnénk egy rossz élménytől, engem viszont nem fosztanánk meg egy jótól. Egész nap fájt a fejem, illetve azután egész nap, hogy kijöttem a vizsgáról. Aztán még az történt, hogy az lett az érzésem, ki akarok szállni. Olyan gyorsan telnek a napok meg a hetek, sőt már az évek is, hogy attól félek, ha egy percre elengedem magam, akkor lemaradok. Ugye, milyen hibbant gondolat? Lemaradni az időtől. Jajj nekem. Tudod, milyen fárasztó folyton koncentrálni, hogy ne veszítsd el a fonalat? Ugye? Na nekem pont ilyen érzésem van. És nem tudom kipihenni magam. Az sokszor előfordul, hogy kifejezetten jól alszom, de hogy kialudjam magam, az sosem. Még 2006-ban (hehe) történt ugyebár, hogy kis túlzással december 27. estétől 30. estig aludtam. És kialudtam magam? Nem. Nem valami jó érzés, ne próbáld ki. Tegnap este meg olyan érzésem volt, mintha most megtudtam volna, milyen lehet beszívott hangyának lenni (felirat a Jedlik lányvécéjében, aki máshonnan ismeri, attól bocs). Idétlenül vihorásztam magamban mindenféle dolgokon. Jó, most is viccesnek látom azt a videót, amin a legtöbbet vihogtam, de a többi mégiscsak furcsa. Még az is lehet, hogy ez az egész nem is azért van, mert meghibbantam, hanem azért, mert január 10-én 13 centis hó helyett 13 fokot kell megélnem. Pluszban. Szóval a megoldási javaslatom. Váltsuk le az időjárásfelelőst, legyen TÉL mínusz fokokkal meg hóval. (Ez már csak azért is üdvös lenne, mert e pillanatban kétféle cipővel rendelkezem. Az egyik a csizmám, amiben nagyon meleg van. A másik a nyári cipőm, amiben egyrészt hűvös lenne, másrészt pedig igen furán mutatna bármilyen kabáttal.) Valaki jöjjön velem KORCSOLYÁZNI. Végül pedig jó lenne újból HASTÁNColni. Fogok is. Jövő héttől. Elmegyek egy tök kezdő csoportba, mert ez egyiptomi hastánc, én meg törököt tanultam, és nem tudom, mennyire hasonlítanak. Ha nagyon, akkor esetleg átmegyek egy kicsit feljebb lévő csoportba. Andikkal szeretnék menni Astoria Fitnessbe :), és találtam egy Olcsó Fitness nevű helyet, ami állítólag az olcsóságától nem igénytelen. Ott meg capoeira aerobic van. Nem tudom, hogy ez pontosan mi, de gyanítom, capoeira aerobickal vegyítve. Azt hiszem, azt is megnézem. Úszni is jó lenne már, ezer éve nem voltam vízben. Na jó, csak nyár óta, de az már fél éve volt. És arról sem tettem le, hogy egyszer megtanulok tárastáncolni. Vagy latin táncolni. Vagy mindkettőt.
Ezekkel a derűs képekkel búcsúzom mára. Jó éjszakát :D:D
Ma arra figyeltem fel, hogy meghibbantam. Nem, pontosítok. Erre már korábban felfigyeltem, de csak ma jöttem rá, hogy tényleg ez a helyzet. Tegnap mondjuk sokat segített a mozi a lányokkal, mire kijöttünk, egészen normálisnak éreztem magam. De ma megint előjött. Egyrészt alig tudok beszélni. Komolyan nehézségeket okoz. Egyrészt kigondolni, hogy mit akarok mondani, másrészt kimondani. Aztán ott van az is, hogy nagyon furcsákat álmodom, amik még groteszkebbnek meg ijesztőbbnek tűnnek, mikor rájövök, hogy közvetlenül ébredés után azt hittem róluk, ez mind a valóság. Korcsolyázni szeretnék, és nem jön velem senki. Tomi fog valószínűleg, de nem akarja, nincs hozzá kedve, nem lelkes. Nincs valaki lelkes, aki eljönne velem? Akinek ez a vágya, hogy eljöjjön velem? Akkor Tomit megkímélnénk egy rossz élménytől, engem viszont nem fosztanánk meg egy jótól. Egész nap fájt a fejem, illetve azután egész nap, hogy kijöttem a vizsgáról. Aztán még az történt, hogy az lett az érzésem, ki akarok szállni. Olyan gyorsan telnek a napok meg a hetek, sőt már az évek is, hogy attól félek, ha egy percre elengedem magam, akkor lemaradok. Ugye, milyen hibbant gondolat? Lemaradni az időtől. Jajj nekem. Tudod, milyen fárasztó folyton koncentrálni, hogy ne veszítsd el a fonalat? Ugye? Na nekem pont ilyen érzésem van. És nem tudom kipihenni magam. Az sokszor előfordul, hogy kifejezetten jól alszom, de hogy kialudjam magam, az sosem. Még 2006-ban (hehe) történt ugyebár, hogy kis túlzással december 27. estétől 30. estig aludtam. És kialudtam magam? Nem. Nem valami jó érzés, ne próbáld ki. Tegnap este meg olyan érzésem volt, mintha most megtudtam volna, milyen lehet beszívott hangyának lenni (felirat a Jedlik lányvécéjében, aki máshonnan ismeri, attól bocs). Idétlenül vihorásztam magamban mindenféle dolgokon. Jó, most is viccesnek látom azt a videót, amin a legtöbbet vihogtam, de a többi mégiscsak furcsa. Még az is lehet, hogy ez az egész nem is azért van, mert meghibbantam, hanem azért, mert január 10-én 13 centis hó helyett 13 fokot kell megélnem. Pluszban. Szóval a megoldási javaslatom. Váltsuk le az időjárásfelelőst, legyen TÉL mínusz fokokkal meg hóval. (Ez már csak azért is üdvös lenne, mert e pillanatban kétféle cipővel rendelkezem. Az egyik a csizmám, amiben nagyon meleg van. A másik a nyári cipőm, amiben egyrészt hűvös lenne, másrészt pedig igen furán mutatna bármilyen kabáttal.) Valaki jöjjön velem KORCSOLYÁZNI. Végül pedig jó lenne újból HASTÁNColni. Fogok is. Jövő héttől. Elmegyek egy tök kezdő csoportba, mert ez egyiptomi hastánc, én meg törököt tanultam, és nem tudom, mennyire hasonlítanak. Ha nagyon, akkor esetleg átmegyek egy kicsit feljebb lévő csoportba. Andikkal szeretnék menni Astoria Fitnessbe :), és találtam egy Olcsó Fitness nevű helyet, ami állítólag az olcsóságától nem igénytelen. Ott meg capoeira aerobic van. Nem tudom, hogy ez pontosan mi, de gyanítom, capoeira aerobickal vegyítve. Azt hiszem, azt is megnézem. Úszni is jó lenne már, ezer éve nem voltam vízben. Na jó, csak nyár óta, de az már fél éve volt. És arról sem tettem le, hogy egyszer megtanulok tárastáncolni. Vagy latin táncolni. Vagy mindkettőt.
Ezekkel a derűs képekkel búcsúzom mára. Jó éjszakát :D:D
Megjegyzések
Megjegyzés küldése