LizaGazdija

Azért az egy full beteg, disztópiába illő világ, ahol egy embert a nyílt utcán, fényes nappal megfojtanak (ráadásul egy rendőr fojtja meg, és az ember eleve bilincsben van, ez még sokkal betegebbé teszi az egészet), és a szemtanúk meg a rendőr kollégái csak állnak és nézik, senki sem lép közbe, csak néhányan felveszik az esetet a telefonjukkal. Hátborzongató és félelmetes. Brutális. Remélem, legalább sokat fog ülni ez a rendőr, bár ez az áldozaton és annak családján már nem segít.

Igyekeztem többet mozogni, mint szoktam, mert tudható volt, hogy akinek a napi mozgása hirtelen nullára csökken, az egy-két hónap alatt sokat fog hízni. Mivel én eleve korlátozottan vagyok jóban magammal, erre semmi szükség nem volt. Így két és fél hónap után két kilóval mutat többet a mérleg, és még mindig nem értem el a terhesség előtti súlyomat, hála az égnek. Amúgy rejtély számomra, mitől fogytam ennyit a szülés után, de kifejezetten örülök neki, hogy így alakult. A karantén első két hónapjában korlátozottan sikerült tartani az elképzelést, azóta valamivel jobban, remélem, lesz is látszatja hamarosan. Ha úgy edzek, hogy Flóra is ébren van, akkor jóga, pilates és aerobic váltogatja egymást, ő ebből a jógát és a pilatest kedveli jobban. Neki is le szoktam teríteni egy szőnyeget/polifoamot, és ő is csinálja a gyakorlatokat, nagyon cuki. És milyen ügyes! Aztán egyszer csak elunja a dolgot, és - mivel most már jól megtanulta, hogy ilyenkor végképp tilos birizgálni a laptopomat, mert o

Szombaton a sógornőméknél voltunk, délelőtt érkeztünk, ebéd után, de már bőven a délutáni alvás idejében indultunk el hazafelé. Már egy ideje nem szeretem, ha Flóra elalszik a kocsiban egy rövidebb úton, mint amilyen ez is volt (15-20 perc), mert ennyi idő nagyon kevés délutáni alvásnak, viszont azonnal felébred, amikor kivesszük az üléséből, és már nem tud visszaaludni. Még nem voltunk úton öt perce, amikor láttam, hogy a gyerek már csak egy egészen aprócska résen néz kifelé. Kicsit csalódottan kérdeztem: - Akkor te most el fogsz aludni? Eltelt kb. három másodperc, majd (a rés a szemén változatlan) fejrázás és: - Nein. További három másodperc múlva aludt, mint a bunda. Megérkeztünk, Tomi kivette az ülésből, átadta nekem. Flóra a vállamra borult, úgy tűnt, kivételesen nem ébredt fel. Elindultam vele be a házba, egyszer csak felneszelt, de még mindig álomban, mint félálomban közölte: - Menni. Ez a kislány legszívesebben állandóan úton lenne :D Ja, és végül persze felébredt, és

Ma mondta először, hogy szeretlek. "Szejetek". Nem magától, hanem visszamondta, amikor én mondtam neki, de hogy milyen jólesett! És a sétánkon szedett egy csokor virágot nekem, aztán az apjának, végül magának. Édes!

Ma is teljesen lenyűgözött és meghatott a gyerek. Oltásra kellett mennünk vele negyed 5-re, ezért már kora délután mondtuk neki, hogy megyünk a doktor nénihez, és szurit fog kapni, hogy ne betegedjen meg. Sokat mondogatta ezek után, hogy "szuji", meg mutatta, hova fogja kapni. Négykor simán elsétált a kis lábán a rendelőig*, közben mutogatta a karját, és mondogatta, hogy "szuji". Azt is mondtam neki, hogy kicsit fájni fog, de nagyon hamar túl fog esni rajta. Abszolút nem ijedt meg szerencsére. Nagyon örült, hogy egyedül mászhatott fel a vizsgálóasztalra az odatolt fellépőről - imád mászni, minden nap gyárt neki az apja kalandpályát, amin mászhat. Az kicsit megzavarta a leányzót, hogy nem a doktor nénije jött be a rendelőbe, hanem az egyik helyettese, egy férfi, de megnyugodott, mikor mondtam, hogy akkor most egy doktor bácsi adja be a szurit. Simán tartotta a karját, nem kellett lefogni, nem menekült a tű elől. Két oltást is kapott végül, mert bár az egyiket lehet

mindent. Időnként írok erről bejegyzést, mert szeretném valahová felvésni a mondásait. Anyu annak idején egy határidőnaplóban követte a mozgás- és beszédfejlődésemet, és sokszor mondta gyerekkorom óta, milyen kár, hogy elveszett az a napló. Aztán ma megtalálták apuval a padláson. Úgy örülök, alig várom, hogy végignézzük együtt. Flórának nem papíron lesznek ezek a feljegyzései, bár gondoltam már rá, hogy bemásolhatnám a bejegyzések lényegi részét egy Word dokumentumba, és időnként kinyomtathatnám. Hát, majd meglátom. Mindenesetre: - Vau inni = ivott a kutya a kutyafuttatóban - süti - Süsü, Vali, Böbe, Lili, maci, nyuszi (ezek a babái és plüssei, amiket leggyakrabban emleget) - enni = enni, főzni - palacsinta (első nap még "patakinta" meg "pali" és "pakata" volt, de második napra már simán kimondja - ez az eddigi leghosszabb szava) - séta = séta, sétál - futta = futás, fut, futott - tájé = tányér - teí = terít (hetek óta minden nap ő terít meg az e

Flórát elaltatjuk (fél-egy óra, nem tudni, mitől függ, éppen mennyi), aztán szörnyeket keresgélünk*, majd sorozatozunk**. Tökéletes. Még az elalvás elé be kellene szuszakolni fél óra olvasást, és akkor lenne mennyei. *Google Mapsre optimalizált "ismerd meg városod" jellegű játék: meg van adva a játékterület (melyik utca hány számtól hány számig), három többé-kevésbé rejtjelezett utalás, végül egy ellenőrző kérdés, amire a választ be kell írni a mezőbe, és ha jó a válasz, akkor az így megtalált szoborról/épületről/freskóról/egyébről érdekességeket tudhatsz meg. Ha valaki esetleg szeretné kipróbálni, és jól tud angolul vagy németül, erre tessék . Elég sokat kell görgetni lefelé, de aztán ott van az összes feladvány. Áprilisban kerültek fel, szinte minden nap egy, és hamarosan leszedik őket, úgyhogy érdemes sietni. **Egyrészt Fekete Vipera, amit a negyedik évadtól kezdtünk a karantén elején, és most értünk az első évadhoz, de az első évad a legbénább, ezért most kicsit belass

A legédesebb átvett szava a "nemá". Tőlem van: ha rosszalkodik valamit, amint meglátom, mondom neki, hogy "ne már!", és utána vetek véget az aktuális tevékenységnek. Ő két jelentésben használja: - Amikor nem tetszik neki valami, amit csinálunk, vagy amit neki kell csinálnia. - Amikor meg szeretne kaparintani valamit, de nem éri el. Kvázi "kérem". Állítólag még a hangsúly is tök ugyanolyan, mint nálam :D

Uborkasalátához reszeltem uborkát, amikor egyszer csak beleszaladt a penge a hüvelykujjamba*. Flóra ott állt mellettem, nézte, mit ügyködöm, úgyhogy mondtam neki, hogy most megvágtam magam, és fáj. Mutattam neki, hogy vérzik, bibis lett, aztán raktam rá ragtapaszt. Utána egész nap, ahányszor meglátta a ragtapaszt, elmondta, hogy "fáj", "bibi", "enni" (tudniillik az ebéd készítése közben ért a baleset), és adott rá gyógyító puszit. Most már mondatokat is mond egyébként, ilyeneket: "Puszit kap", "Ola** enni kap", "Peji*** tanul", "Aja tanít". És már kb. minden szót utánunk mond. A csiga valamiért nagyon szimpatikus neki, minden nap többször is énekel róla. *Nem lepett meg, az uborkareszelőt talán még sosem használtam úgy, hogy ne sérültem volna meg közben. Na, ezért van nálunk irtó ritkán ecetes uborkasaláta :D (Amúgy nem ezért, szimplán nem jut eszembe, mert a csemegeuborkát jobban szeretjük.) **Még mindig így h