Akkor érzem, hogy egy kő alatt élek,

amikor már mindenki kiírta hússzor a Facebookra, hogy a Despacito mondjon le, én meg még egyszer sem hallottam (azóta meghallgattam, nekem semmi különös), meg amikor egy csomó ismerősöm egy olyan bokszmeccsen izgul, amelyiknek egyik részvevőjét sem ismerem, de annyira nem, hogy a nevüket sem hallottam még soha. Nem tudom eldönteni, hogy ez akkor most előny, hátrány vagy semleges.

Megjegyzések

  1. Eszti2017. augusztus 29. 9:22

    nálunk fél éve az a szám megy edzésen és a rádióban :). a fél nyár arról szólt, hogy az emberek ezt a számot ócsárolták, h milyen idegesítő.. szerintem tipikus latin szám, pont olyan, mint a többi, de én szeretem ezeket, így a Despacito-nak is örülök, ha megszólal :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Luca2017. augusztus 29. 21:13

      Ha otthon lennék, és járnék aerobicra, boztos én is előbb hallottam volna. Az volt fura, hogy már nyár elejn hányan kiírták, hogy unják, én meg arra gondoltam azóta sokszor, hogy másnak már a fülén jön ki, amikor én még azt sem tudom, mi az :D

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Utolsó pillanatban szólni

 Előkerül néha még ma is az a sztori, amikor még alsóban egyszer reggel 7-kor, a legnagyobb kapkodás közepén, induláskor jelentettem be, hogy környezetismeret órára kell egy paprika meg egy paradicsom. Aznap. Anyu széttárta a kezét, épp nem volt otthon egyik sem. Kértem, menjen el a boltba venni, ezen nevetett, reggel 7-kor ilyen plusz kirándulásokra nem volt idő. Erre elpityeredtem, hogy fekete pontot fogok kapni. Anyu válasza: "Majd legközelebb nem aznap reggel szólsz, hanem időben." Emlékszem, úton a suliba becsengettem egy kedves nénihez, akivel hazafelé beszélgetni szoktam. Neki jó nagy veteményese volt, de nem tudott segíteni. Nem tudom, végül megkaptam-e a fekete pontot, de az megmaradt, milyen stressz volt aznap reggel bemenni a suliba. Képzelhetitek, micsoda nosztalgikus élmény volt, amikor este fél 9-kor, villanyoltás után, a Bóbita közben egyszer csak megszólalt Viola az ágyból a tök sötétben: "Anya, holnapra falevelet kell vinni az oviba!" Fejem először:...
További információk

Választások

2010, első forduló előtt: csak nehogy nyerjenek Első forduló után: csak nehogy 2/3 legyen Második forduló után: 😱 2014: befordulás, egy hét sírás, utána az első máltai repülőjegyem megvásárlása. Azóta sem éltem Magyarországon. 2018: hitetlenkedés, hogy még mindig vannak szavazóik, ráadásul össze bírták hozni a harmadik 2/3-ot is, pár nap sírás 2022: düh, egy zacskó popcorn azonnali elpusztítása, majd: "ha az otthoniaknak ez kell, hát, hajrá" (majd másnap csendes kétségbeesés, hogy de hát nem is ismerek olyat, akinek ez kellene, és a közeli ismerőseim is csak elvétve egyet-kettőt, hogyan lehet ez mégis, és mi lesz ezzel a szerencsétlen országgal) 2026: nagy megkönnyebbülés, de az örömmámor elmarad, mert nem tudok bízni a győztesben. De nagyon remélni tudom, hogy tényleg jobbra fordulnak a dolgok. + az ünnepi "menü" Túró Rudi, majd koccintás gyerekpezsgővel, amiből a gyerekeknek is hagytunk holnapra, mert ez tényleg akkora jelentőségű pillanat, hogy nem baj, ha legal...
További információk