Ma is anyuéknál voltam, és ma jöttek Katáék meg Dani. Daniról nem tudtam, úgyhogy neki nem is vittem ajándékot, jó volt. De nem az a haragvó típus, nevetett, és hajlandó volt rá, hogy hazafelé feljöjjön hozzám, hogy átadjam az ajándékomat. Sőt még a tévémet is összerakta, úgyhogy Hetty néni karácsonyát már azon néztem :)
Az ünnepi ebéd után, sőt igazából már közben a két kisfiú teljesen bepörgött, hogy menjünk bontogatni, és igazuk is volt, mert gyerekek, és a gyerekeknek a karácsony fókuszában a bontogatás áll. Igen ám, de Dani még nem volt ott, úgyhogy nem jöhetett a Jézuska. Valahogy túléltük mindannyian, míg eljött az ajándékozás ideje. És jó volt. Mindenki szépeket meg jókat kapott, úgyhogy mindenki örült :) Aztán a nap többi részében az új ajándékokkal játszottunk, illetve én beiktattam egy órányi alvást, mert teljesen készen voltam, de ez nem segített, sőt még rosszabb lett a helyzet. Nem gondoltam, hogy karácsony első napját gigantikus ásítozások közepette fogom tölteni :D
Karácsonyi áhítat :)
Végre bontogathatnak a gyerekek
Az idei év legjobb ajándékkísérőjét Katáék gyártották :) (Nem név volt az ajándékon, hanem egy szív alakú kivágásba beragasztották a címzett fényképét.)
Dani nagyon örül a hermelinnek, amit apu csinált neki. Ugyanezen hermelin alól aztán ráfolyt az olaj a sálamra meg a sapkámra, amikor nálam voltunk, és az még hagyján, hogy hogy fogom megmenteni őket, de hogy milyen hermelinszagúak lettek, és én mennyire nem szeretem a hermelint...
Apunak tegnap egy Neocube nevű játékot hozott a Jézuska, amiből én ma készítettem két szívecskét. Mert nálam tényleg minden szívecskés.
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
Előkerül néha még ma is az a sztori, amikor még alsóban egyszer reggel 7-kor, a legnagyobb kapkodás közepén, induláskor jelentettem be, hogy környezetismeret órára kell egy paprika meg egy paradicsom. Aznap. Anyu széttárta a kezét, épp nem volt otthon egyik sem. Kértem, menjen el a boltba venni, ezen nevetett, reggel 7-kor ilyen plusz kirándulásokra nem volt idő. Erre elpityeredtem, hogy fekete pontot fogok kapni. Anyu válasza: "Majd legközelebb nem aznap reggel szólsz, hanem időben." Emlékszem, úton a suliba becsengettem egy kedves nénihez, akivel hazafelé beszélgetni szoktam. Neki jó nagy veteményese volt, de nem tudott segíteni. Nem tudom, végül megkaptam-e a fekete pontot, de az megmaradt, milyen stressz volt aznap reggel bemenni a suliba. Képzelhetitek, micsoda nosztalgikus élmény volt, amikor este fél 9-kor, villanyoltás után, a Bóbita közben egyszer csak megszólalt Viola az ágyból a tök sötétben: "Anya, holnapra falevelet kell vinni az oviba!" Fejem először:...
2010, első forduló előtt: csak nehogy nyerjenek Első forduló után: csak nehogy 2/3 legyen Második forduló után: 😱 2014: befordulás, egy hét sírás, utána az első máltai repülőjegyem megvásárlása. Azóta sem éltem Magyarországon. 2018: hitetlenkedés, hogy még mindig vannak szavazóik, ráadásul össze bírták hozni a harmadik 2/3-ot is, pár nap sírás 2022: düh, egy zacskó popcorn azonnali elpusztítása, majd: "ha az otthoniaknak ez kell, hát, hajrá" (majd másnap csendes kétségbeesés, hogy de hát nem is ismerek olyat, akinek ez kellene, és a közeli ismerőseim is csak elvétve egyet-kettőt, hogyan lehet ez mégis, és mi lesz ezzel a szerencsétlen országgal) 2026: nagy megkönnyebbülés, de az örömmámor elmarad, mert nem tudok bízni a győztesben. De nagyon remélni tudom, hogy tényleg jobbra fordulnak a dolgok. + az ünnepi "menü" Túró Rudi, majd koccintás gyerekpezsgővel, amiből a gyerekeknek is hagytunk holnapra, mert ez tényleg akkora jelentőségű pillanat, hogy nem baj, ha legal...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése