2010, első forduló előtt: csak nehogy nyerjenek Első forduló után: csak nehogy 2/3 legyen Második forduló után: 😱 2014: befordulás, egy hét sírás, utána az első máltai repülőjegyem megvásárlása. Azóta sem éltem Magyarországon. 2018: hitetlenkedés, hogy még mindig vannak szavazóik, ráadásul össze bírták hozni a harmadik 2/3-ot is, pár nap sírás 2022: düh, egy zacskó popcorn azonnali elpusztítása, majd: "ha az otthoniaknak ez kell, hát, hajrá" (majd másnap csendes kétségbeesés, hogy de hát nem is ismerek olyat, akinek ez kellene, és a közeli ismerőseim is csak elvétve egyet-kettőt, hogyan lehet ez mégis, és mi lesz ezzel a szerencsétlen országgal) 2026: nagy megkönnyebbülés, de az örömmámor elmarad, mert nem tudok bízni a győztesben. De nagyon remélni tudom, hogy tényleg jobbra fordulnak a dolgok. + az ünnepi "menü" Túró Rudi, majd koccintás gyerekpezsgővel, amiből a gyerekeknek is hagytunk holnapra, mert ez tényleg akkora jelentőségű pillanat, hogy nem baj, ha legal...
Ezek szerint a kutyák is rendetlenkednek, nem csak a macskák. :-)
VálaszTörlésÉn azt imádom, amikor a rosszul záródó alsó szekrényből kirángatják a ruháimat. Már csak olyat tudok beletenni, aminek nem árt, mert csak itthon hordom.
Rendetlenkednek, naná :) Nekem Marci a második kutyám, de az eddigi élmények alapján azt mondhatom, a kutyák 100%-a szeret úgy rosszalkodni, hogy befekszik a gazdi ágyába. Ha meg nem tud, mert fél felmászni a galériára, akkor jó lesz a kanapé is, nemrég még úgyis az volt a gazdi ágya :) A sáros tappancsnyomokat meg első alkalommal nem tudtam értelmezni, mert még Liza méreteihez voltam szokva, ő meg akkorát ugrani sem tudott volna, hogy felérje a pultot. De Marci feléri, és ezt ki is használja: ha elmegyek itthonról, mindig megnézi, nem felejtettem-e ott valami ehetőt. Egyszer így felzabált egy egész grillcsirkét, amit ebédre vettünk, és Tomi jóhiszeműen a pulton hagyta.
VálaszTörlés