Bell, Book & Candle meg Kim Novak


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Utolsó pillanatban szólni

 Előkerül néha még ma is az a sztori, amikor még alsóban egyszer reggel 7-kor, a legnagyobb kapkodás közepén, induláskor jelentettem be, hogy környezetismeret órára kell egy paprika meg egy paradicsom. Aznap. Anyu széttárta a kezét, épp nem volt otthon egyik sem. Kértem, menjen el a boltba venni, ezen nevetett, reggel 7-kor ilyen plusz kirándulásokra nem volt idő. Erre elpityeredtem, hogy fekete pontot fogok kapni. Anyu válasza: "Majd legközelebb nem aznap reggel szólsz, hanem időben." Emlékszem, úton a suliba becsengettem egy kedves nénihez, akivel hazafelé beszélgetni szoktam. Neki jó nagy veteményese volt, de nem tudott segíteni. Nem tudom, végül megkaptam-e a fekete pontot, de az megmaradt, milyen stressz volt aznap reggel bemenni a suliba. Képzelhetitek, micsoda nosztalgikus élmény volt, amikor este fél 9-kor, villanyoltás után, a Bóbita közben egyszer csak megszólalt Viola az ágyból a tök sötétben: "Anya, holnapra falevelet kell vinni az oviba!" Fejem először:...
További információk

Választások

2010, első forduló előtt: csak nehogy nyerjenek Első forduló után: csak nehogy 2/3 legyen Második forduló után: 😱 2014: befordulás, egy hét sírás, utána az első máltai repülőjegyem megvásárlása. Azóta sem éltem Magyarországon. 2018: hitetlenkedés, hogy még mindig vannak szavazóik, ráadásul össze bírták hozni a harmadik 2/3-ot is, pár nap sírás 2022: düh, egy zacskó popcorn azonnali elpusztítása, majd: "ha az otthoniaknak ez kell, hát, hajrá" (majd másnap csendes kétségbeesés, hogy de hát nem is ismerek olyat, akinek ez kellene, és a közeli ismerőseim is csak elvétve egyet-kettőt, hogyan lehet ez mégis, és mi lesz ezzel a szerencsétlen országgal) 2026: nagy megkönnyebbülés, de az örömmámor elmarad, mert nem tudok bízni a győztesben. De nagyon remélni tudom, hogy tényleg jobbra fordulnak a dolgok. + az ünnepi "menü" Túró Rudi, majd koccintás gyerekpezsgővel, amiből a gyerekeknek is hagytunk holnapra, mert ez tényleg akkora jelentőségű pillanat, hogy nem baj, ha legal...
További információk